![Sándor Petőfi Sándor Petőfi, Hungarian poetry, Hungarian poets, Poetas húngaros, Poesía húngara](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5xjW8cPE_nCu7D_x9oAUzAfcs4Pj7Fi6lJa3In2Q12hpDtXTxna4yVVYlXrSqTcdKbS1eJe3GyrhAoreoM9wDJ-_VdDPVuMgcvx0oO_UTiDu-eC3ZAGjx416H1U_LtnSNrboYQs_8Y_Y/s400/S%25C3%25A1ndor+Pet%25C5%2591fi.gif)
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Sándor Petőfi, nacido Sándor Petrovics (Kiskőrös, Hungría, 1823 - Segesvár, 1849). Poeta.